A karácsonyi vacsorához kerestem receptet, amikor belém hasított a felismerés, hogy addig trappoltam képzeletben a Függetlenség sugárúton és andalogtam a környező kedves, ám igen erősen bolsevik elnevezésű utcácskákon, míg el nem felejtettem azt a helyet, mely két éven át vacsoráim legfontosabb beszerzési forrása volt.
Ha kedvet kaptál egy sétához a Karl Marx utcán, meg se állj a hasonlóan gyanús hangzású Komszomol utca sarkáig. Ahol azt látod a cégtáblán, hogy „Santa&Fish”, oda habozás nélkül térj be! A helynek semmi köze egy pecás Télapóhoz, egy halbolt vár a sarkon. Belépve olyan érzésed támad, mintha valamelyik francia tengerparti kisváros halboltjába tévedtél volna be. Talán az egyetlen zavaró tényező, hogy a csilingelő „Bonjour!” helyett dörmögő „Добрый день” fogad. De ahogy belépsz, a halas pult jegén homályos tekintetű halak figyelnek, mellettük hófehér, elefántcsontszínű vagy éppen rózsapiros halszeletek hevernek. Ha tovább sétálsz a pult mellett, a tengeri herkenytűk sora vár: kagylók, rákok, tengeri hínár. Ez utóbbi igen gyanús kinézetű, ám jódban gazdag növény. Itt téli időszakban esküsznek rá, salátába teszik. Bevallom, ettem, mert hihetetlenül egészséges, de rászokni nem tudtam. Bármivel is vegyítettem, mindig olyan érzésem volt, hogy egy tengerparti móló évtizedek óta vízben álló farönkjével lenne dolgom, amin a hínár, a só, a döglött halak maradványai és a homok rétegekben áll, és én éppen ezt próbálom leenni róla. A helyiek viszont szemrebbenés nélkül tolják befelé, kagylóval, gombával, koreai fűszerekkel, répával, de csak úgy önmagában is. Kétségtelenül gyönyörű a bőrük és a hajuk, de az én szememben ez egy hőstett.
Ám ami ez után következik, az igencsak ínyemre való. Nagy üvegtálakban felhalmozva fekete és vörös kaviár ragyog. Én legjobban palacsintával és vajjal szeretem őket. Kisütök néhány sós palacsintát, négyrét hajtogatom, teszek rá belorusz vajat meg némi vörös kaviárt. A meleg palacsintán a vaj kis tócsába olvad, abban fészkel a kaviár. Egy jó száraz champagne vagy prosecco, és máris kész dolce vita!
De mielőtt teljesen elmerülök a gasztronómiai álmodozásomban, folytatom a halbolti tárlatvezetésemet. Ha hátat tudsz fordítani a halmokban álló kaviárok látványának, akkor újabb halkupacokkal szembesülsz. Dundi, karcsú, alig ujjnyi vagy éppen alkar hosszúságú, tátott szájú és üreges tekintetű, vagy már fejvesztett füstölt halak hevernek szépen feltornyozva. Illatuk átható, színük a halvány sárgától a bíborbarnáig ezerféle árnyalatú. Típustól függően húsuk omlós vagy olyan rágós, hogy órákig rágicsálhatod. Sörözéshez jobb kísérőt álmodni se lehetne.
Ha mégse küzdenél a friss vagy füstölt halakkal, akkor se ess kétségbe. A halas pultok mellett elképesztő választékban válogathatsz a halkonzervek között. Ízesített, saját levében eltett, zöldségekkel körülvett, paradicsomos szószba fojtott és folytathatnám a végtelenségig. Az én kedvencem az omlós, fehér húsú makréla. A vendégeim a füstölt tengeri lazacért rajongtak. Illatos borogyínói rozskenyeret megkentem vajjal, arra egy vékony szelet zsíros füstölt lazac, rá egy hajszélvékony citromkarika és egy icipici friss kapor, és máris én voltam a vendéglátók gyöngye. Ehhez azért már ütősebb ital dukál, például belorusz vodka, amit soha, de soha nem készítenek burgonyából, csakis gabonából. Onnan tudod, hogy jó minőségű, hogy ha a tenyeredbe öntesz egy picit, összedörzsölöd a két tenyered és gyorsan beleszagolsz, érzed a friss gabona illatát. Azért ha igazán hasonlítani akarsz a helyiekhez, akkor ezt a lakomát még kiegészíted ujjnyi vastag szeletekre vágott, és guszta kis csigákba feltekert olajos heringgel.
És ha azt hiszed, a hal témáját nem lehet ennél tovább pörgetni, hát nagyot tévedsz! A szomszéd üzlet a halból készült készételek elképesztő választékát kínálja. Számos pazar és filléres lakomám beszerzőhelye volt. Itt minden halból készül, nem helyi fogyasztásra, hanem elvitelre. Az rendben van, hogy legalább 10 féle saláta hallal, rákkal, tengeri hínárral, aszpikba meredt, rózsaszín húsú halak, dekára vásárolható szusik a napi kínálat részei, de van itt halburger, hallal készült töltött káposzta, sült hal, de még halgírosz is. Ez utóbbi több alkalommal is megmentett az éhhaláltól, míg hazafelé elrágcsáltam.
És ha mindezek után kedvet kaptál a halhoz, és elővetted a térképet, hogy megtekintsd, melyik tenger mossa a belorusz partokat, ahol szorgos helyi halászok reggelente kifogják az alapanyagot ehhez a sok-sok finomsághoz, akkor óriási csalódás vár! Európa legnagyobb landlocked országának a neve – azaz olyan országé, melynek egy milliméter tengerpartja sincs - nem más, mint Belarusz. A fent ismertetett sok-sok finomság forrásai az Északi-tenger és a Balti-tenger. Onnan szerzik be a halakat, de Belaruszban dolgozzák fel. Teljes iparág épül a halfeldolgozásra, jelentős része kerül exportra. Belaruszban a haltermékek ára nagyon kedvező, nem véletlenül éltem halakon két éven át. Hiányzik is nagyon!
Ha tetszett az írásom, kérlek, kövesd a blogomat!
