A karácsonyi vacsorához kerestem receptet, amikor belém hasított a felismerés, hogy addig trappoltam képzeletben a Függetlenség sugárúton és andalogtam a környező kedves, ám igen erősen bolsevik elnevezésű utcácskákon, míg el nem felejtettem azt a helyet, mely két éven át vacsoráim legfontosabb…

A férfi a balkonon állt, csípőjével a kőkorlátnak támaszkodva bámult lefelé. A háztól nem messze lustán kanyarodott a folyó, a szélben fodrozódó vízen élesen csillogott a koratavaszi nap. Április volt, ezen az égtájon még épp a tél vége, a tavasz kezdete. A folyóparton párok sétáltak, körülöttük…

Olvasom a híreket az afganisztáni helyzetről, és felrémlett bennem egy hely emléke, a minszki Könnyek szigete. A hely neve hivatalosan a Bátorság és a bánat szigete, az Afganisztánban elesett beloruszoknak állít emléket, de a  helyiek csak a Könnyek szigetének hívják. A Szovjetunió afganisztáni…

Volt 2 gyönyörű és 2 nehéz évem 2018 augusztusa és 2020 augusztusa között. A sors játéka, hogy mindez egyszerre. Volt 2 gyönyörű, mert a munkám miatt ezt a két évet töltöttem Minszkben, a belorusz fővárosban. Hamar rájöttem, hogy Minszk az én városom. Máig emlékszem, ahogy fokozatosan belesimultam…