Tényleg azt hitted, hogy van a világnak olyan szeglete, ahol nincsenek magyar emlékek? Kétlem, hogy létezik ilyen hely, így Belarusz sem kivétel.
A legismertebb magyar történelmi személy Belaruszban Báthory István erdélyi fejedelem, Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme. Báthoryt a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság nagyfejedelmévé választották 1576-ban, 1580-ban a mai Belarusz nyugati határszélén található Grodnót választotta székhelyéül, és egy új vár építéséről döntött. A reneszánsz stílusban megépített királyi várban halt meg 1586-ban. Első temetkezési helye Grodnó volt, innen vitték át a krakkói Wawel Székesegyházba. Báthory emlékét ma is őrzi Grodnó, nem csak az úgy nevezett Régi várban, hanem emléktáblája van a szépen felújított jezsuita templomban, utca is viseli Báthory nevét.
Báthoryt két okból is tisztelik a beloruszok. Bár a lengyelek rendek kérték tőle, hogy szerezze vissza az oroszoktól a livóniai háborúban levesztett területeket, ezek egy jelentős része beloruszok által lakott terület volt. Így a beloruszoknak Báthory a megmentő szerepét töltötte be. Másrészt Báthory hívta be a jezsuitákat a mai Belarusz területére, ezzel megteremtve az akkori kor modern oktatását.
Hogy mennyire számontartják a mai napig Báthoryt, vagy ahogy a beloruszok ejtik: Bathórit (jól megnyomva az ó betűt:-)), mi sem bizonyítja jobban, mint első találkozásom a kedvenc minszki borbárom tulajdonosával. Magyar borok bemutatójának kerestem helyszínt, Alekszandr, hogy meggyőzzön, az első találkozóra egy olyan pólóban érkezett, amin Báthory István képe volt. És ha ez nem lett volna elég, mindent (is) tudott a tokaji borokról.
Grodnó megyében, a litván határ közelében fekszik Subotniki. A környék földesura, az Umiastowski grófi család építtette neogótikus stílusban az 1904-ben átadott Magyar Szent László elnevezésű templomot. A templom főoltárán ott van Szent László nagy méretű domborműve, melyen királyi „felszerelésben”, a magyar címeres pajzzsal látható. A dombormű alkotói német mesterek voltak.
Vityebszkbe Marc Chagall miatt látogattam el. A sokak által franciának gondolt festő Moise Zaharovics Sagalov néven született egy kilencgyermekes zsidó családban, a mai Belarusz északi részén található városban. 1997-ben a szülőházában nyílt meg a Marc Chagall Múzeum. A kedves kis ház nem túl sok Chagall festményt őriz, ezért megnéztem a helyi képtárat is. Chagallt kerestem, de Pjotr Javicsot találtam. Az elismert belorusz festő annál a Judel (Yehuda) Pennél tanult, aki Chagallnak is a mestere volt. De mi köze Javicsnak Magyarországhoz? Nem más, mint hogy Pjotr Javics 1918. szeptember 5-én Matuz István néven Törökszentmiklóson látta meg a napvilágot. Édesapja, Max Javics az I. világháború idején Magyarországon esett hadifogságba. Itt ismerkedett meg Matuz Ilonával, a szerelemből házasság lett. A férj 1925-ben tért vissza Vityebszkbe, egy év múlva követte a családja is. A Magyarországon még az édesanyja után anyakönyvezett kisfiú itt már felvette az apa nevét, így lett Matuz Istvánból Pjotr Javics. A népszerű portré- és tájképfestő több alkotása is megtekinthető a vityebszki képtárban.
És hát persze az Ikarus autóbusz, ami elválaszthatatlanul összeköt bennünket a posztszovjet térséggel. Ez alól Belarusz sem kivétel. Ami nekünk egy busz, az a mai 50-es korosztálynak Belaruszban a gyermekkor szép emléke. Ezen jártak kirándulni, nyaranta vidékre a nagymamához. Bár helyüket modern, helyi gyártmányú elektromos buszok vették át, a nosztalgia élénken él. Egy csodaszép Ikarus busszal Minszkben azért találkozhatsz. Igaz, nem utasokat szállít, hanem a kedvenc utcámban, ahol a legjobb street food-ot lehet enni, grúz étteremmé nemesedett.
