Belarusz fővárosa, Minszk, a héten ünnepelte alapításának 954. évfordulóját. Ha én lennék a helyében, én is szeptemberben ünnepelnék. Elbűvölő tud lenni a város ebben az időszakban, amikor beköszönt az arany ősz. A parkok és a sétányok reggelente ködbe burkolódznak, napközben szédítő érzés bokáig az aranyszínű avarban gázolni, miközben körötted keringenek a lehulló falevelek.

De térjünk vissza az ünnepelthez!

A legenda szerint a város a nevét egy Meneszk nevű vitézről kapta, aki varázserővel bírt. Meneszk a várost ma is átszelő Szviszlocs folyó partjára épített egy malmot. De nem akármilyen malom volt ez, nem gabonát, hanem sziklát őröltek benne, Meneszk ebből sütött kenyeret. Hamar meggazdagodott a kőkenyerekből, ám vagyonát nem a legnemesebb célokra fordította. Kétes hírű cimboráival éjjelente a malomban dorbézoltak, aztán ezt is megunva, a környező falvak lakóit kezdték fosztogatni. A békés lakosság – megelégelve Meneszk gaztetteit – összefogott és elűzte a vitézt. Hogy soha vissza ne térjen, még a malmát is felgyújtották. Meneszk eltakarodott, a környéken újra a béke lett az úr, de a hely mégis megőrizte a nevét. Meneszkből Menszk, majd Minszk lett, így született meg a kedves kis folyócska, a Szviszlocs partján Minszk városa.

És most következzen a kevésbé romantikus változat!

A történészek szerint a IX. században már lakott település volt a mai Minszk területén. Az első írásos feljegyzés a településről 1067-ből származik. Valóban Meneszk néven emlegetik, de a legendák iránt kevésbé fogékony kutatók szerint a név a Menk folyócska nevéből származik. Nekem azért a nagytermészetű, kőből kenyeret sütő vitéz története vonzóbb...

A mai Minszk és környéke területén keleti szláv törzsek - krivicsek és dragonicsek - telepedtek meg, első nagy államalakulatuk a Polocki Fejedelemség volt. A XIV. századtól egészen a XVIII. századig Minszk a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott. A város fejlődését bizonyítja, hogy 1499. március 14-én magdeburgi jogi státuszt kapott, ami a városnak kereskedelmi jogokat, alkotmányos rendet, a városlakóknak pedig szabadságjogokat biztosított. A település földrajzi fekvése miatt számtalan kereskedő, katona, utazó megfordult itt az évszázadok folyamán, hiszen ezt a részt mindig is fontos kereskedelmi és hadiutak keresztezték.

Az oroszok először 1655-ben foglalták el a várost a Lengyel-Litván Nemzetközösséggel vívott háború idején. A folyamatos háborúk során ez több alkalommal is megismétlődött, de Minszk hivatalosan az Orosz Birodalom fennhatósága alá csak 1793-ban került. Alig két év kellett hozzá, hogy az oroszok a várost megfosszák a magdeburgi jogtól.

1812 júliusa és novembere között Napóleon seregei uralták Minszket, majd újra az oroszok tértek vissza. A történelem vihara továbbra sem kímélte, az I. világháború idején 1918 februárjától egészen november 11-ig a német megszállók uralma alá került.  Bár  a németek elfoglalták, de kihasználva az oroszok távollétét, 1918. március 25-én kikiáltották a független Belorusz Köztársaságot, melynek fővárosa Minszk lett. A fiatal állam még egy évet sem ért meg, a németek kivonulása után Szovjet-Oroszország szállta meg az országot, és 1919. január 1-én kikiáltották a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot, melynek Minszk maradt a fővárosa. Bár kezdetben önálló állam volt, ez sem tartott sokáig, többszöri felosztást követően 1922 decemberében a Szovjetunió része lett.

A II. világháborút Minszk is megszenvedte. A fasiszta megszállás 1941. június 28-tól 1944. július 3-ig tartott. A megszállók brutális elnyomórendszert vezettek be, a felszabadulás után a várost gyakorlatilag térdig érő romokból kellett újjáépíteni.

Az 1950-es évek elejétől Minszk rohamos fejlődésnek indult, a városképet és az ottlakók életét meghatározták az újrainduló ipari létesítmények, a Minszki Gépjárműgyár, a Minszki Traktorgyár.

Belarusz Legfelsőbb Tanácsa 1991. augusztus 25-én kimondta a független Belarusz létrejöttét, szeptember 19-én az országot átnevezték Belorusz Köztársaságra, melynek fővárosa Minszk.